BIHARI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE PRESBITERI SZÖVETSÉGE

Egy presbiteri konferencia folytatása - Hollandiában

Nagy örömmel készültünk gyülekezetünk presbitereivel, hogy eleget tegyünk a tavalyi hollandiai meghívásnak, ami egyben folytatása is a Belényesújlakon megtartott presbiteri konferenciánknak. Ennek jegyében indultunk útnak október 7-én 11-en, két mikrobusszal. Előzőleg templomunk úrasztala mellett imádságban kértük Isten áldását utunkra és konferenciánkra.

Egy presbiteri konferencia folytatása - Hollandiában

Nagy örömmel készültünk gyülekezetünk presbitereivel, hogy eleget tegyünk a tavalyi hollandiai meghívásnak, ami egyben folytatása is a Belényesújlakon megtartott presbiteri konferenciánknak. Ennek jegyében indultunk útnak október 7-én 11-en, két mikrobusszal. Előzőleg templomunk úrasztala mellett imádságban kértük Isten áldását utunkra és konferenciánkra.

Hadd mondjam el, hogy a presbiterek nagy része most először lépte át a határt, először ismerkedtek a szabadság ízével, és nem tudtak betelni a sok látnivalóval. Sokuk számára érthetetlen volt, hogy átlépve a román-magyar határt, többé nem voltak határok, nem volt útlevél-vizsgálat.
Hosszú, fáradságos út után, 1700 km-t „kocsikázva”, másnap este érkeztünk meg vendéglátóinkhoz, a 12 ezer lakosú „kis faluba”, Wezep-be. Nagy örömmel fogadtak bennünket a Schakel gyülekezeti házban, és már ülhettünk is asztalhoz a vacsorához. Ezután megtörtént a presbiterek elszállásolása, helyi presbiter családoknál.
Másnap délelőtt a gyülekezeti házban elkezdtük presbiteri konferenciánkat, Hit és vallás témában, Papp Vilmos könyve alapján. Két dolgozatot ismertettünk, az egyiket alulírott, a másikat holland lelkésztársam, Ds. Goedvree. Saját gyülekezetünkből példákkal igazoltuk, mit jelent hivő embernek, vallásosnak lenni, majd a téma megbeszélése következett, a belényesújlaki és wezep-i presbiterek hozzászólásával. A figyelmes szervezők fordítóról is gondoskodtak, Goudbeek Ágnes személyében, aki hét éve ment férjhez Marosvásárhelyről Wezep-be.
Az ebédet követően látogatást tettünk Elburg városkába, ahol egy falumúzeumot és egy működő szélmalmot tekintettünk meg.
Vasárnap két istentiszteleten vettünk részt. Délelőtt a Vredeskerk templomban voltunk ünnepi istentiszteleten. Zsúfolásig megtelt a templomban (mintegy ötszázan voltak) meghallgattuk Lammers tiszteletes prédikációját. Tanúi lehettünk két kisgyermek keresztelésének is. Könnyekig megható pillanat volt, amikor a keresztelés után a jelenlevő, mintegy ötven gyermek kivonult az úrasztala köré és egy tanító vezetésével énekkel köszöntötték a keresztség sákramentumában részesült csecsemőket.
Az istentisztelet végén a gyülekezet lelkipásztora köszöntött bennünket, majd én is megköszöntem, hogy Isten kegyelméből eljöhettünk hollandiai testvérgyülekezetünkbe. Presbiter testvéreimmel elénekeltük a 90. zsoltár 1-2. verseit, és Isten áldását kértem a gyülekezetre. A jelenlevők számunkra szokatlan módon fejezték ki irántunk való szeretetüket és tiszteletüket: állva megtapsoltak bennünket.
Délután a Dorpskerk templomban voltunk istentiszteleten, ahol A. Goedvree tiszteletes prédikált, majd 300 holland testvérünk jelenlétében köszöntött bennünket. Ebben a templomban is köszöntöttem a gyülekezetet, köszönetet mondva a presbiteri találkozó lehetőségéért. Reméljük, hogy tanácskozásunk segítségünkre lesz mindannyiunknak, hogy még nagyobb buzgalommal tudjunk szolgálni Istennek, gyülekezeteinknek.
Október 11-én ismét a Schakel gyülekezeti teremben gyültünk össze, ahol a vasárnapi istentiszteleten elhangzott prédikáció megbeszélése volt a téma. Megállapítottuk, hogy mindkét gyülekezetben ugyanazok a problémák: ki kell mondani Krisztus szavait egy olyan világban, amely nem igényli Őt. Szóljunk az Ő szavait, hirdessük az evangéliumot és az áldás érkezni fog, mert Krisztus meghallgatja imánkat.
Délután kirándulásra vittek bennünket vendéglátóink Giethoorn-ba, ahogy ők nevezik: a hollandiai Velencébe, és egy Kragtfarm megtekintésére is volt idő.
Holland testvéreink e néhány nap alatt minél többet szerettek volna megmutatni országukból, csodálkozva láthattuk a két ország közti óriási különbségeket. Este búcsúvacsorára gyültünk össze, ahol jelen voltak a presbiterek és családtagjaik. Annyi finomság került az asztalra, hogy azt sem tudtuk melyiket együk. Bár nyelvi különbségek szétválasztanak bennünket, de összeköt bennünket egy sokkal nagyobb kapocs, a krisztusi testvériség és az emberi barátság, amelynek nagyszerű példája volt az a néhány nap is, amit együtt tölthettünk.
Sok élménnyel gazdagodva indultunk haza október 12-én Wezep-ből, hogy másnap délután minden baj nélkül megérkezzünk Belényesújlakra, kissé megfáradva, de ugyanakkor maradandó élményekkel gazdagodva.
Boros István

FORRÁS:

http://harangszo.blogspot.com/