A Felsőhegyközhöz tartozó települések református egyházközségeinek szokásos éves Presbiteri Konferenciáját tartották április 25-én szombaton a Síter-i református templomban illetve a szép impozáns önkormányzati kultúrotthonban.
Tóth Zsigmond
HEGYKÖZI PRESBITERI KONFERENCIA
A Felsőhegyközhöz tartozó települések református egyházközségeinek szokásos éves Presbiteri Konferenciáját tartották április 25-én szombaton a Síter-i református templomban illetve a szép impozáns önkormányzati kultúrotthonban.
A Felsőhegyközhöz tartozó Hegközszáldobágy, Hegyközpályi, Hegyközújlak, Hegyközcsatár és Síter presbitériumai immár 14 éve , 1995 óta rendszeresen találkoznak a tavasz beköszöntével, minden évben más-más helyszínen, hogy beszámoljanak, illetve megismertessék az elmúltév eredményeit, esetleg kudarcait. Így volt ez az idén is Síter Árpádkor-i műemléktemplom falai között kezdődött el egy Igehirdetéssel , amelyet a bihari egyházmegye esperese nt. Mikló Ferenc tartott, az alap igét pedig János 21: 1-6 bibliai idézet szolgálta.
„…Isten szeretete mindig átölel bennünket, vele kezdődik az élet és vele ér véget, Ő a kezdet és Ő a vég, az Alfa és az Omega, Őt senki sem kerülheti ki,… fogyasszuk az Isten igéjének forrásvizét…” – hangzott a lelkipásztor szavai.
Az Igehirdetést követően a házigazda Gavrucza Nagy Emese köszöntötte a vendégeket, és megjelenteket, többek közt Tóth Gyula alpolgármestert, aki megtisztelte jelenlétével ezt az egyházi rendezvényt, és külön kihangsúlyozta a jó és eredményes együttműködést az Önkormányzattal és Polgármesteri hivatallal, akik minden alkalommal segítséget nyújtanak, amikor szükség van rá. Majd ezt követően röviden bemutatta a templom történetét, hiszen a feltárási munkálatok folytatódnak, a XIV századbeli freskók egy olasz mester kezemunkája, kuriózum még, hogy a mellékoltár, amely a templom eredeti része, másképpen a Cibórium, az eddigi ismeretek alapján a Kárpátmedencében kettőről tudnak az egyik itt Síterben és még egy a Felvidéken. Az ásatások során előkerült egy régi templom alaprajza, amelyeket most tanulmányoznak a szakemberek. A céljuk visszaállítani a templom eredeti formáját és jellegét, az eredeti görbe falakkal, freskókkal, hiszen egy műemlék így hiteles.
Egy nagyon érdekes diavetítésessel egybekötött elmélkedés sorozatot hallgathattunk meg dr.Zabán Bálint, Nagyvárad-velencei segédlelkész előadásában, amint bemutatta az Ó-és Újszövetségi presbiteri hivatalokat, illetve a nagy reformátorunk Kálvin János által visszaállított presbitériumokat, hiszen több száz évig nem voltak presbiteri hivatalok.
Az Ószövetségben Mózes könyvéből megtudjuk, hogy a mai presbiteri hivatalnak megfelelő Vének tanácsa volt, de az Újszövetségben már, mint Presbyter- azaz Jézus követője, tanítványa jelenik meg, olyanok, akik az Úr Igéjét és törvényét ismerő emberek, tudják mi a jó és mi a rossz, igazságos ítéletet tart, másik presbitereknek felelősséggel tartozik és saját keresetéből él.
Kint szép napsütéses idő volt, de a régi vastag templom falai még nem melegedtek át a tavasz beköszöntésével, hogy több órás rendezvényt lehessen végig ülni ezért arra a döntésre jutottak, hogy a rendezvény többi része a kultúrotthonban folytatódik.
AZ ELANYAGIASODOTT PRESBITERI HIVATAL
A presbiteri konferencia második részét a szép, felújított önkormányzati kultúrotthonban folytatták a résztvevők, ahol minden egyházközség lelkipásztora illetve főgondnoka, gondnoka számolt be az elmált esztendő sikereiről, kudarcairól.
Elsőnek Szilágyi Péter a bihari egyházmegye főgondnoka, Presbiteri Szövetségének elnöke szólt a jelenlévőkhöz felidézte a presbiterek kötelezettségeit majd beszélt ezek munkájáról
„... sajnos azt tapasztaljuk szerte az egyházmegyéhez tartozó, de talán máshol is, egyházközségekben, hogy az elmúlt 20 évben a presbiteri munka elanyagiasodott, mivel az elkobzott egyházi javak visszaszerzésével vannak elfoglalva, és nem jut elég idő a kelkigondozásra. Igaz ezeket egyszer és mindenkor helyére kell tenni, foglalkozni kell vele, de azért figyeljünk, oda hogy rendszerességgel megtartassák a presbiteri bibliaóra, hiszen az a lélek tápláléka, amelyből erőnket merítjük...” – mondta Szilágyi Péter.
A résztvevők beszámolóiból a derült ki, hogy szinte mindenütt, talán Hegyközújlak kivételével, fájlalják a gyerekek hétvégi vallásórára járását, mivel a jelenléti számarány messzemenően elmarad a gyülekezetben élő gyerekek létszámától, okának talán a tudható be, hogy maguk a szülők hozzáállása sem megfelelő és nem küldik gyerekeiket vallásórára vagy egyéb egyházi rendezvényekre, de ők maguk sem látogatják rendszeresen a templomi Igehirdetéseket.
Panaszok halmazát hallhattuk sajnos, mivel az egyházközségek gyülekezeteinek létszáma évről évre apad, kivétel Hegyközcsatár és Hegyközújlak ahol az elmúlt esztendőben gyarapodás volt, viszont egyre aggasztóbb a gyülekezetek templomi látogatásának aránya, hiszen amint az az éves statisztikából kiderült alig 12-18 százaléka jár rendszeresen a templomba. Ez egy olyan súlyos probléma, amelyre hamarosan gyógyírt kell találni, mert odajutunk, hogy templomaink padjai vasárnaponként üresek maradnak.
Sokan panaszkodtak az egyházközség anyagi gondjaira, vannak olyan gyülekezeti tagok, akik évekre visszamenőleg elmaradtak az egyházfenntartói járulék befizetésével, így akadoznak az állam, illetve a központi járulékok befizetése is. Vannak egyházközségek ahol, viszont a jó gazdálkodás eredményeként templom és torony külső-belső javítását eszközölték, parókiát javítottak, a sok negatívum mellett ezek viszont pozitív eredmények.
A beszámolókat egy baráti hangulatú beszélgetés követte, ismerkedések, vélemény cserék, majd a házigazdák szeretetvendégséggel kedveskedtek a megjelenteknek, amelyet a házigazda lelkipásztor asszony Gavrucza Nagy Emese megköszönt a presbiter asszonyoknek, presbiter feleségeknek és nőszövetségi tagoknak, hiszen ők háttérmunkában szervezték, rendezték és bonyolították le mindazt, amiben részesülhettünk
Végezetül megállapítható, hogy igenis hasznosak az ilyen és ehhez hasonló rendezvények, összejövetelek, mivel itt tanulhatunk egymás eredményeiből, de hibáiból is, betekintést nyerhet mindenki a másik munkájába, amit talán hasznosítani tud a saját egyházközségében.
Búcsúzóul mindenki egy nagyon szép tusrajzot kapott emlékül, amelyet a síteri születésű és a KRISZ-ben tevékenykedő nagyon tehetséges Gyurkovics Éva IX. Osztályos tanuló készített.