1. §. Az egyházközség az egyház tagjainak egy meghatározott területen, az istentisztelet gyakorlása és a keresztyén élet hitvallásainknak megfelelőfolytatása végett az egyházi jogszabályok szerintszervezett gyülekezete. Az egyházközségek: anya-, missziói, társ-, leányegyházközségek és szórványok.
a) anyaegyházközség az a gyülekezet, amely önállóan istentiszteleti helyet és állandó lelkészi állást tart fenn;
b) missziói egyházközség rendszerint több polgári községben és más vallásúak közt elszórtan élőegyháztagokból szervezett gyülekezet, amely közös lelkészi állással, az egyházi közalap, az egyházmegye vagy az egyházkerület támogatásával működik;
c) a társult egyházközség külön presbitériummal, istentiszteleti hellyel rendelkező, egyenrangú gyülekezetek szerveződése. Híveik arányosan járulnak hozzá az egyház fenntartásához,egyenlő szolgálatban részesülnek, lelkipásztorukat közös presbiteri és közgyűlési határozattal, egyházközségi és egyházmegyei képviselőiket külön-külön választják;
d) leányegyházközség az a gyülekezet, amely a lelkipásztori gondozást és a kormányzást illetően valamelyik szomszédos anyaegyházközséghez tartozik, de gyülekezeti feladatait és kötelességeit saját presbitériuma vezetése alatt teljesíti;
e) szórvány az a gyülekezet, amelyben a hívek kis lélekszáma miatt egyházközségi szervezet nem alakítható. A missziói egyházközségbe nem szervezett szórvány a területe szerint illetékes Egyházmegyei Közgyűlés javaslatára kijelölt anyaegyházközséghez tartozik a területe szerint illetékes egyházkerületi közgyűlés megerősítésével.
2. §. Ha valamely egyházközség lélekszáma 20 alá csökken, vagy anyagi elerőtelenedés miatt feladata teljesítésére képtelenné válik, külön egyházi szervezetének megszüntetéséről, illetve más egyházközséghez csatolásáról az illetékes Egyházmegyei Tanács dönt. Az erről rendelkezőegyházmegyei határozatot végrehajtás előtt, jóváhagyás végett, az Egyházkerületi Igazgatótanács elé kell terjeszteni.
A megszűnt egyházközség vagyona – a fennálló jogszabályok betartásával – azon egyházközség kezelésébe kerül, amelyhez a híveket beosztották. Ha az egyházközség feléled, a vagyont ismét rendelkezésére kell bocsátani. Kérésükre a szórványokleányegyházközségekké, a leányegyházközségek anyaegyházközségekké alakulhatnak. Ezt az Egyházmegyei Közgyűlés javaslatára az Egyházkerületi Közgyűlés hagyja jóvá.
A szórvány támogatását az anyaegyházközség köteles vállalni.
Ha ez meghaladja teherbíró képességét, kérheti missziói egyházközséggé való alakítását.
3. §. Egy egyházközség lélekszáma nem haladhatja meg a 4000-et. Az Egyházkerületi Közgyűlés határozata alapján a 4000 lelket meghaladó gyülekezetet ketté kell osztani.
Az egyházközség osztódását az Egyházmegyei Tanács javaslatára az Egyházkerületi Közgyűlés rendeli el, és az egyházmegye elügyeletével az egyházközség presbitériuma hajtja végre.
Az egyházkerületi határozatnak rendelkeznie kell az egyházközségi határok rögzítéséről, valamint az egyházközségi vagyon osztódásának módjáról, vagy a közös vagyon kezelésére és a közös intézmények igazgatására hivatott közös testület létesítéséről. Az új gyülekezet templomának megépítéséig a meglévőtemplomot a két gyülekezet közösen használja.
Amennyiben egy egyházközség lélekszáma meghaladja a 2500-at, kötelezőmódon parókiális köröket és második lelkipásztori állást kell létesíteni.
Amennyiben egy egyházközség lélekszáma meghaladja az 1500-at, kötelezőmódon segédlelkészi állást kell létesíteni.
4. §. Az anya- és leányegyházközségek közigazgatási viszonyát és az abból származó jogokat és kötelezettségeket a közöttük létrejövő és az egyházmegye által jóváhagyott egyezség szabályozza. Szabályzat vagy egyezség hiányában bármelyik fél előterjesztésére
az Egyházmegyei Tanács, illetőleg másodfokon az Igazgatótanács dönt. Ennek megfelelően kell meghatározni azt is, hogy az anyaegyházközséget megilletőszavazati jogban a leányegyházközség milyen módon részesül.
5. §. Az egyházközségek jelenlegi besorolása és egymáshoz való jogviszonya törvényes. Minden változtatás az illetékes presbitérium kezdeményezésére, az Egyházmegyei Közgyűlés javaslatára, az Egyházkerületi Közgyűlés jóváhagyásával történik.
6. §. Az újonnan alakuló egyházközség vagyonrészesedésre jogosult attól az egyházközségtől, amelyhez tagjai tartoztak. A leányegyházközségeknek anyaegyházközségekké alakítása vagy más egyházközségekhez csatolása esetén felmerülővagyoni kérdésekben az ezekre vonatkozó szerződés a mérvadó. Ennek
hiányában a jogvitában az Egyházmegyei Tanács, fellebbezés esetén az Igazgatótanács dönt.
7. §. Az egyházközség az egyházi Kánonban megszabott módon kormányozza önmagát, s az egyházi felsőbb testületek megalakításában, a Kánonban meghatározott feladatok teljesítésével vesz részt.
Az Egyházmegyei Közgyűlésbe minden egyházközség annyi lelkészi és világi képviselőt küld, ahány önálló lelkészi állást tart fenn.
Második fejezet
Az egyháztagok egyházközségi illetősége
8. §. A Romániai Református Egyház tagságát az egyházalkotmány harmadik cikkelye szabályozza. Románia területén minden református vallású lakos annak az egyházközségnek tagja, amely polgári lakóhelyén működik, ha pedig abban a polgári községben református egyház nincs, annak az egyházközségnek tagja, amelyikhez lakóhelye tartozik. Ha egy polgári községben több egyházközség van, az egyháztagok
a lakhelyük szerinti egyházközséghez tartoznak. Más keresztyén egyház megkeresztelt tagjai református egyháztagnak tekinthetők, ha szabályszerűen áttérnek, és a gyülekezet presbitériuma vagy annak képviselői előtt előző felkészítés után konfirmációi vallástételt és fogadalmat tesznek. Az így református egyháztaggá lett hívek 14 éven aluli gyermekei
szintén egyháztaggá válnak, amennyiben a szülők a keresztség válnak, amennyiben a szülők a keresztség sákramentumában részesültek. A nem keresztyének református egyháztaggá válnak, ha oktatásban részesülnek és felveszik a felnőtt-keresztséget. A felnőttkeresztség 14 éves életkor felett szolgáltatható ki. A református egyháztagság megszűnik, amennyiben a nyilvántartott egyháztag szabályszerűen kitér, lemond, vagy őt fegyelmi határozat alapján kizárják. A kitérés és az egyházunkba való áttérés írásos
nyilatkozat alapján vagy a presbitériumi vizsgálatot követőhatározata szerint történik.
9. §. Aki véglegesen más egyházközség területére költözik, az köteles előbbi egyházközségéből kijelentkezni, új egyházközségébe bejelentkezni. Hatheti helybenlakás után az új lakóhely szerint illetékes egyházközség tagjává lesz, és az önkéntes egyházi közterheket új lakóhelyén az odaköltözést követőlegközelebbi évtől kezdve viseli.
10. §. Bármely egyháztag, aki a saját lakóhelye szerinti egyházközségén kívül más református egyházközségben is rendszeresen viseli az egyházi terheket, azok mindegyikében gyakorolhatja az egyháztagokat megilletőjogokat, de választhatósági joga csak egy gyülekezetben van.
Az egyháztagok jogai és kötelességei
11. §. Egyházunk megkeresztelt tagjai kétéves konfirmációi előkészítőoktatás után legkorábban 14 évesen konfirmálnak. Konfirmált ifjaink úrvacsoravételre jogosultak.
12. §. Az egyháztagok jogai:
a) egyházközségi választói és választhatósági jog minden olyan konfirmált és 18. évét betöltött egyháztagot megillet, aki az egyházi közteherviselésben részt vesz, kivéve, ha a Kánon a továbbiakban másképp nem rendelkezik;
b) bármely egyházi szolgálat igénybe vétele;
c) az egyházi életben felmerülősérelmek esetében az egyházi hatóságok védelmének igénybe vétele.
Az egyháztagok kötelességei:
d) erkölcsileg tiszta, az evangélium szellemétől áthatott, józan, mértékletes élet;
e) a vasárnapok és ünnepnapok megtartása, nyilvános istentiszteleten való részvétel, az úrvacsorával való élés, keresztelési, konfirmálási, esketési, temetési szolgálatok igénybe vétele;
f) a gyermekeik oktatásáról, vallásos neveléséről, neveltetéséről és konfirmáltatásáról való gondoskodás;
g) a közterhek viselése;
h) az egyházi törvények és rendeletek betartása;
i) az egyházi szolgálatban való részvétel.
Harmadik fejezet
Az egyházközség tisztviselői és tisztségviselői
13. §. Az egyházközség tisztségviselői (nem alkalmazottak): az egyházközségi főgondnokok, gondnokok, presbiterek, egyházfik, presbitériumi jegyzők, szeretetmunkások és más megbízatással rendelkezők.
Az egyházközség tisztviselői (alkalmazottak): lelkipásztorok, vallástanárok, diakónusok, kántorok, harangozók, pénztárosok, könyvelők és más alkalmazottak. A tisztviselők közül tisztségviselői megbízatással is rendelkezhetnek a lelkipásztorok és a gyülekezetépítőmunkát végzőmás alkalmazottak.
14. §. Az egyházközségi tisztviselők felelősek a felsőbb egyházi testületek hozzájuk utalt rendeleteinek, valamint a presbitérium és az Egyházközségi Közgyűlés határozatainak végrehajtásáért. Minden egyházközségi tisztségviselőés tisztviselőegyházi és vallási ügyekben egyedül egyházi hatóságától függ. Egyházi hatóságaival vagy egyháztagokkal szemben polgári hatósághoz vagy bírósághoz csak abban az esetben fordulhat, ha előzőleg már az ügyben az egyházi hatóság jogerősen döntött. Kivételt képeznek a közbűntények.
Az egyházközségi tisztségviselők tisztségük elfoglalásakor esküt tesznek az őket megválasztó közgyűlés előtt. Akit ugyanarra a tisztségre választanak, amelyet addig is viselt,
nem tesz újból esküt.
15. §. A 13. §-ban felsorolt egyházközségi tisztviselők törvényes javadalomban részesülnek. Javadalmazásukat a presbitérium által szabályszerűen kiállított, az Egyházközségi Közgyűlés által elfogadott, egyházmegyei és egyházkerületi jóváhagyással ellátott díjlevélbe
kell foglalni. A díjlevélben meghatározott javadalmat alábbszállítani vagy megcsonkítani nem szabad. Kivételes esetekben ezek az Egyházkerületi Közgyűlés határozatával módosíthatók. Atisztviselők alkalmazásukkor munkaszerződést kötnek az egyházközség presbitériumával. Az Igazgatótanács által jóváhagyott modell szerint a szerződésnek tartalmaznia kell a munkatörvénykönyv arra vonatkozó előírásait és az alkalmazó sajátos követelményeit. A
szerződésben részletesen meg kell határozni az alkalmazott munkakörét és javadalmazását. A javadalommal rendelkezőtisztviselők évenkénti törvényes szabadságra jogosultak.
16. §. Az egyházközségnek jogában áll az egyházi Kánon keretei között egyéb egyházközségi tisztviselői állást létrehozni, melyet jóváhagyás végett minden esetben fel kell terjeszteni az Egyházmegyei Tanácshoz, és intézkedés végett az Igazgatótanácshoz is.
17. §. Az egyházközségi tisztségekre, hacsak a Kánon külön képesítést nem kíván, meg lehet választani olyan egyháztagot, aki az egyháznak konfirmált tagja, a választók névjegyzékében szerepel, tiszta erkölcsű, józan életet él és az egyház iránti buzgóságban példamutató.
A) A lelkipásztor
18. §. A lelkipásztor jogai és kötelességei:
a) Az egyház hivatalos liturgiája szerint végzi az istentiszteletet és az egyházi szolgálatokat. Felelős az istentiszteletek pontos és az egyház szabályainak mindenben megfelelő megtartásáért. Ilyen szolgálatot az egyházközség területén bárki más csak a lelkipásztortól
nyert felhatalmazás vagy engedély alapján végezhet (parókusi jog). Az egyházközség és tagjainak békéje érdekében az illetékes esperes ettől eltérőutasítást adhat, de ezt a lelkipásztorral a szolgálat megkezdése előtt írásban közölnie kell. Saját egyházmegyéje területén az esperes, saját egyházkerülete területén a püspök, illetve törvényes helyetteseik bármikor tarthatnak istentiszteletet, vizitációk alkalmával pedig az általuk kijelölt, a vizsgálatban részt vevőlelkipásztorok is.
A lelkipásztornak Isten Igéjét az ó- és újszövetségi kanonikus könyvek alapján híven és buzgón kell hirdetnie, a bibliamagyarázatokra nagy gondot kell fordítania. Minden gyülekezetben hetente három vagy több igehirdetéses istentisztelet (vasárnap délelőtt, délután és egy hétköznapon), az anyaegyházközségekben gyülekezeti, presbiteri, nőszövetségi és ifjúsági bibliaórát is kell tartani.
A lelkipásztornak mind az igehirdetésben, mind tanításában, előadásában és nyilatkozataiban tiszteletben kell tartania egyházunk hitvallását. A lelkipásztornak igehirdetései és nyilatkozatai által ápolnia és erősítenie kell a krisztusi szeretetet, gondosan kerülnie kell a személyeskedést.
A sákramentumok kiszolgáltatását, vasárnapi és ünnepi alkalmi énekek kijelölését, a konfirmációt, az esketést, a temetésen pásztori kötelességeit mindenben hitvallásunk szerint kell végeznie.
Nyilvános istentiszteletet csak az önálló lelkipásztorok, helyettes és segédlelkészek, valamint lelkészjellegűegyének tarthatnak. Szószékbe engedhetők a hivatalos felhatalmazással kibocsátott legátusok és teológiai hallgatók is. Ők a lelkipásztor által kiválasztott és jóváhagyott, illetve hivatalos kiküldőjük által kijelölt és a lelkipásztor által láttamozott imákat és prédikációkat mondanak vagy olvasnak fel. A felsoroltakon kívül a templomi szószékbe istentisztelet végzése céljából mások nem bocsáthatók. Sákramentumokat kizárólag
felszentelt, illetve erre felhatalmazott lelkipásztorok, lelkészjellegű egyének, segédlelkészek szolgáltatnak ki. Istentiszteleti szolgálaton palástot csak önálló lelkipásztorok és segédlelkészek, lelkészjellegű egyének viselhetnek.
A lelkipásztorok felelősséggel tartoznak mindazon prédikációkért, bibliamagyarázatokért, melyeket helyettük mások tartanak a templomban. Annak érdekében, hogy az istentiszteletet minden egyházközségben megtartsák, szükség esetén a vallástanár, kántor vagy egy, a lelkipásztor által kijelölt egyháztag olvassa fel az igehirdetést és imát az úrasztalától az általa vezetett istentisztelet keretében. Az istentisztelet rendszeres megtartásáért a lelkipásztor, illetve a helyi presbitérium a felelős.
b) Végzi az egyházközséghez tartozó hívek lelkigondozását. A gyermekek körében szervezi, végzi, illetve ellenőrzi a gyülekezeti, és szükség esetén az iskolai vallásoktatást. A konfirmandusokat szabályszerűen előkészíti, általában gondoskodik az ifjúság hitbeli és
erkölcsi nevelésének irányításáról. Gondoskodik az ifjúsági és felnőtt egyházi szövetségek létrehozásáról és azok hitvallásos jellegéről. Teljes buzgósággal arra törekszik, hogy a gyülekezetben béke és egyetértés legyen.
Az egyházközség családjait évente meglátogatja. Ha a gyülekezet nagysága miatt ezt nem tudja megtenni, akkor legalább 200 családot látogat meg a presbiterek bevonásával. A gyülekezet betegeit felkeresi, azok kérésére az úrvacsorát házuknál kiszolgáltatja, házi
istentiszteleteket tart. A Szentírás és minden református egyházépítő irat, folyóirat terjesztéséről gondoskodik. Kötelessége vallásos ünnepélyek és szeretetvendégségek tartása, illetve rendezése. A gyülekezet életéről és állapotáról rendszeresen beszámol a presbitériumnak, évi jelentést készít, melyet a presbitériummal és a közgyűléssel megtárgyal. Felkarolja az egyházépítőés egyháztársadalmi munkák minden ágát.
c) Ha abban az egyházközségben külön lelkész nincs kinevezve, a katonaságnál, katonai és polgári kórházakban, árvaházakban, öregotthonokban, javítóiskolákban, börtönökben lehetőség szerint egyházi szolgálatot végez.
d) Felel az egyházi törvények és rendelkezések végrehajtásáért.
Gondoskodik a jegyzőkönyvek, aranykönyvek, Historia Domus, szolgálati napló, egyházi anyakönyvek, családkönyvek, egyéb nyilvántartások előírások szerinti vezetéséről. A felsőbb egyházi hatóságoktól igényelt jelentéseket pontosan és időben elkészíti. Az anyakönyvekből kérésre egyházi ügyben vagy magánhasználatra kivonatot készít. Az 1895. okt. 1. előtti meglévőanyakönyvekből, mint az állam által elismert okiratokból, magánszemély kérésére vagy hivatalos megkeresésre, hivatalos kivonatot állít ki. Köteles a lelkészi iroda teendőit a szabályzatok értelmében ellátni. Teljesíti az egyházi ügyvitel reá háruló feladatait.
e) Felügyeli az egyházközség intézményeit, ellenőrzi a tisztviselők és alkalmazottak tevékenységét. Az egyházközség presbiterei számára presbiterképzést szervez. Gondoskodik arról, hogy a presbiterek szerezzenek tudomást és vegyenek részt az egyházmegyei vagy körzeti presbiteri és főgondnok/gondnok-, valamint az egyházkerületi
gondnok-konferencián.
f) Vezeti az egyházközség szellemi és anyagi életét. Teljesíti az elnöki feladatokat a presbitériumban és az egyházközségi közgyűlésen.
Presbiteri gyűlést, egyházközségi közgyűlést lelkipásztor-elnök nélkül tartani nem lehet.
Jelen cikkelyt alkalmazni kell a helyettes lelkipásztorokra is.
19. §. Ha egy egyházközségben több önálló lelkipásztor van, az elnöki feladatok ellátását (a parókusi jog gyakorlását) az egyházközség, illetve a presbitérium belkörűleg szabályozza.
20. §. A lelkipásztornak magánéletében a következőelvárásoknak kell eleget tennie:
a) A lelkipásztornak állandó jelleggel az egyházközségében kell laknia. A lelkipásztor házaspárok esetét külön rendelet szabályozza.
Ha akár hivatalos, akár magánügyei miatt elhagyja egyházközségét, gondoskodnia kell arról, hogy a lelkipásztori szolgálatokban ne legyen fennakadás.
Két napon túl terjedőtávolmaradást be kell jelentenie a gondnoknak és az esperesnek, közölve, hogy helyettesítésére nézve milyen intézkedést tett. Ha ez nem szolgálati ügyben történik, távolmaradása beszámít az évi pihenőszabadságba. A lelkipásztor évenként a törvény által előírt hivatalos szabadságra jogosult. Betegség esetén a helyettesítésről az esperes, a helyettesítés költségeiről az egyházközség gondoskodik. A beteg lelkipásztornak a betegpénzt a betegbiztosító folyósítja.
A tanulmányi célra igénybe vett szabadságot a presbitérium engedélyezi, és az Igazgatótanács hagyja jóvá. A tanulmányi időalatti helyettesítésről a lelkipásztor gondoskodik, és költségeit a gyülekezettől tanulmányi ideje alatt is folyósított fizetéséből maga állja. A tanulmányi szabadság ideje egy év, ezt rendkívüli esetekben a presbitérium,
illetve az Igazgatótanács meghosszabbíthatja. Ugyanez vonatkozik a gyülekezeti szolgálatot külföldön végzőlelkipásztorokra is.
b) Lelkipásztori hivatásának mindenben megfelelőéletet kell élnie. Mint Krisztus szolgája, tanúsítson pásztori szeretetet a gyülekezet tagjai iránt. Szolgatársaival éljen testvéri egyetértésben. Munkatársai iránt tisztelettel viselkedjen, segítse és vezesse őket jó tanácsokkal. Családi életével is mutasson példát. Házasságot hozzá illő, vallásos buzgóságban és a magánéletben példaadó református vagy evangélikus társsal köthet.
c) A lelkipásztor nem gyakorolhat olyan foglalkozást és nem folytathat semmi olyan tevékenységet, amely szent hivatásának nem felel meg, vagy amely a tanulmányozásban, hivatalos teendői végzésében akadályul szolgálhat, híveivel való viszonyát megzavarhatja.
Bármilyen mellékfoglalkozást csak az Egyházmegyei Tanács engedélyével vállalhat. Az így adott engedélyeket az esperes köteles az egyházkerület Igazgatótanácsának bejelenteni. Amennyiben a mellékfoglalkozás egyetemes egyházi érdekből kifogásolható, az
Igazgatótanács azt eltilthatja.
d) A lelkipásztornak megjelenésében és öltözködésében a lelkipásztori hivatásnak mindenben meg kell felelnie. Istentiszteleti szolgálatban fekete öltönyt, palástot és a szolgálat jellege szerint süveget kell viselnie.
21. §. A segédlelkész és a katekéta lelkipásztor azt a munkát köteles végezni, amelyet számára a presbitérium és a lelkész kijelöl.
22. §. Ha egy helységben több lelkipásztor szolgál – a lelkészjellegűegyéneket, nyugdíjas lelkipásztorokat és segédlelkészeket is ide kell számítani –, a hivatalára nézve legidősebb lelkész elnöklete mellett lelkipásztori kollégiumot alkotnak. A kollégium rendszeresen
tanácskozik. Lelkipásztori kollégiumot alakíthatnak egy-egy kistérség egyházközségeinek
lelkipásztorai is.
B) Az egyházközségi főgondnok és gondnok
23. §. Minden egyházközségben a hitvalló, köztiszteletben álló, egyházi kötelezettségeit buzgón teljesítőpresbiterek közül egyházközségi gondnokot kell választani. Hasonló kritériumok alapján, az egyházközség presbitériumának határozata szerint, egyházközségi főgondnok is választható. A gondnokot és főgondnokot a presbitérium a maga kebeléből választja.
24. §. Az egyházközség lelkipásztora és főgondnoka (gondnoka) alkotja az egyházközség elnökségét.
25. §. Az egyházközségi főgondnok kötelességei:
a) a lelkipásztorral együtt képviseli az egyházközséget aláírási joggal az egyházi és világi hatóságok előtt;
b) a presbitérium nevében felügyeli az igehirdetés, a vallástanítás és a gyülekezetépítés jó rendjét;
c) a lelkipásztorral egyetértésben összehívja a presbitériumot és az Egyházközségi Közgyűlést;
d) felügyel az egyházközség összes ingó és ingatlan javaira, és mint a számvizsgáló bizottság tagja, kezelésük ellenőrzésében részt vesz;
e) lelkipásztor elnöktársával együtt felelős az egyházközség költségvetésének, számadásának elkészítéséért, illetőleg betartásáért, a különféle adók és járulékok befizetéséért;
f) a lelkipásztorral együtt aláírja a presbitérium határozatait, az egyházközség nevében kiadott szolgálati és egyéb bizonyítványokat, felterjesztéseket;
26. §. Az egyházközségi gondnok kötelességei:
Ott, ahol nincs egyházközségi főgondnok, vagy annak akadályoztatása esetén, végzi az előzőcikkelyben felsorolt feladatokat.
Kötelességei:
a) gondját viseli az egyházközség vagyonának, az ezzel kapcsolatos munkálatokat időben elvégezteti;
b) gondoskodik az egyházközség nagy értékűingóságainak és ingatlanainak kezeléséről;
c) gondoskodik arról, hogy az egyháztagok az egyház fenntartására szolgáló és a felsőbb hatóságok által megszabott járulékot pontosan befizessék;
Ahol van főgondnok, a gondnok további kötelességeit a presbitérium szabályozza.
27. §. A presbitérium szükség szerint választ egy vagy több vagyonkezelőt, aki(k)nek feladatait, megbízatása(uk) időtartamát és esetleges díjazását az állás szervezésére vonatkozó szabályrendelet állapítja meg.
C) A presbiter
28. §. A presbiter az egyházközség lelki, szellemi és anyagi ügyeinek intézésében, az egyházi önkormányzat gyakorlásában és az egyházi fegyelem fenntartásában közreműködő egyházközségi tisztségviselő. A presbitereket az egyházközség választójogosult tagjai a választhatóság jogával bíró, köztiszteletben álló, 25. életévüket betöltött egyháztagok közül választják, akik az istentiszteleteken rendszeresen részt vesznek, úrvacsorával rendszeresen élnek, az egyház munkáiban közreműködnek, az egyház rendtartásait
és jogszabályait tiszteletben tartják és tisztes családi életet élnek.
Kötelességei:
a) őrködik az igehirdetés, a vallástanítás és a gyülekezetépítés jó rendje fölött;
b) támogatja a lelkipásztort minden irányban egyházvédőés egyházépítőmunkájában;
c) részt vesz a presbitérium gyűlésein, tanácskozásain és mindenfajta presbiteri továbbképzőn;
d) közreműködik a presbitérium által alkotott bizottságokban, s külön megbízatások esetén azok teljesítésében eljár;
e) buzdítja az egyházközség tagjait az egyház iránti kötelességeik teljesítésére, a híveket szeretettel figyelmezteti Isten törvényeinek megtartására, meginti azokat, akik rendetlenül élnek (1Thessz 5,14);
f) rendszeresen látogatja az egyházközségnek felügyeletére bízott tagjait, különösen az elhagyatottakat, betegeket, a lelkigondozói és missziói munkában a lelkipásztornak segít, látogatásairól a lelkipásztornak jelentést tesz;
g) mind magán-, mind családi életében az egyház iránti törhetetlen ragaszkodásával, tisztes magaviseletével, az istentiszteleten való buzgó részvétellel, a sákramentumokkal való éléssel az egyháztagok előtt példát mutat.
29. §. Elveszíti tisztségét az a presbiter, aki:
a) három egymás után következőpresbiteri gyűlésen nem jelenik meg, és elmaradását a presbitérium felhívásának kézbesítésétől számított 15 nap alatt nem igazolja;
b) aki vonakodik a számára kiosztott munkát teljesíteni;
c) aki elhanyagolja az istentiszteletek látogatását;
d) aki nem él rendszeresen úrvacsorával;
e) aki akár házasságkötésénél, akár – vegyes házassága esetén – nemén lévőgyermekeinek református nevelésében és taníttatásában egyházunk kárára jár el. Ezek a mulasztások és cselekedetek a presbiteri tisztség – presbitériumi vagy fegyelmi határozattal történő –elvesztését vonják maguk után.
30. §. A presbiter az egyházközségtől fizetést nem kaphat. Az egyházközség főállású tisztviselője – kivéve a Kánonban meghatározott eseteket – presbiter nem lehet.
D) A kántor
31. §. Minden egyházközség kántori állást tölthet be pályázat vagy meghívás útján, lehetőség szerint református egyháztaggal, ha az állás anyagi feltételeit biztosítani tudja.
A kántor a lelkipásztor munkatársa a liturgiai szolgálatban, és amennyiben református vallású, hivatalból tanácskozási jogú tagja a presbitériumnak.
32. §. A kántorok képzésének, képesítésének és alkalmazásának rendjét a Romániai Református Egyház kántorképzési és képesítési szabályzata határozza meg, melynek értelmében a következőfokozatú kántori beosztások léteznek:
a) Egyházkerületi KántorképesítőBizottságtól oklevelet nyert, illetve zeneakadémiai vagy egyetemi végzettség birtokában orgonaművészi, zongoraművészi, egyházzenészi, zenetudósi, karmesteri vagy zenetanári diplomát szerzett. Az utóbbiaknak
vállalniuk kell, hogy alkalmazásuk után hat hónapon belül azEgyházkerületi KántorképesítőBizottság előtt vizsgát tesznek a szabályzat szerint kötelező, nem zenei jellegűtantárgyakból;
b) Egyházmegyei Zenei Bizottság előtt oklevelet nyert;
c) oklevéllel nem rendelkező, ideiglenesen alkalmazott. Az elsőesetben a kántort az Egyházközségi Közgyűlés, a többi esetben a presbitérium választja.
33. §. A kántor kötelességei:
a) a lelkipásztorral és a presbitériummal jó egyetértésben eljárni;
b) a gyülekezeti éneklés vezetése minden istentiszteleti alkalom során;
c) egyházi énekek tanítása, az egyházi zenekultúra ápolása és
fejlesztése a gyülekezetben istentiszteleti alkalmakon, vasárnapi iskolában, a konfirmációi előkészítőn és a bibliaórán;
d) a gyülekezeti énekkar megszervezése, tanítása és vezetése;
e) a Zsinat által elfogadott énekeskönyv és korálkönyv használata;
f) az egyházközség tulajdonában lévőhangszerek állagának felügyelete;
g) zenei áhítatok szervezése;
h) saját szakképzettségének emelése, továbbképző tanfolyamokonvaló részvétellel is, amit a gyülekezet anyagilag is köteles támogatni;
i) öltözete hivatali működésében az alkalomhoz méltó kell legyen;
j) azokban az egyházközségekben, amelyekben nincs lehetőség a zenei jellegűfeladatok teljes körűellátására, a kántor felkérhetőmás gyülekezeti teendők végzésére is. Az ilyen teendők végzésére fordítandó napi munkaidőt a presbitérium határozza
meg. A felsorolt kötelességeknek a presbitériummal kötött munkaszerződés részeként, a munkaköri leírásban részben vagy teljes egészében szerepelniük kell. A munkaszerződést a javadalmazás, a pihenőszabadság és más törvényes jogok vonatkozásában a munkatörvénykönyv és egyházi szabályrendeleteink alapján kell megkötni.
E) A diakónus és missziói munkás
34. §. A presbitérium az egyházközség arra alkalmas tagjai közül önkéntes diakónusokat választ. Az önkéntes diakónusok a presbiteri gyűlésen tanácskozási joggal vesznek részt, munkájukról a presbitériumnak és az Egyházközségi Közgyűlésnek jelentést tesznek.
35. §. Az Egyházközségi Közgyűlés az egyházi jogszabályokban meghatározott feltételek mellett a diakóniai munkára szakképesített diakónust alkalmazhat. Munkáját a presbitérium felügyelete és irányítása alatt végzi.
Mind az önkéntes, mind az alkalmazott diakónus megválasztása után a gyülekezet előtt esküt tesz.
A presbitérium felügyelete alatt teljesít szolgálatot a sajátos feladatokat ellátó missziói munkás, akit missziói szervezet, illetve valamely egyházkerület vagy egyházmegye alkalmaz.
F) Az egyházfi
36. §. Az egyházfit a presbitérium választja a templomi rend fenntartásában, az egyházi gyűlések megtartásában, valamint az egyházközségi igazgatásban és vagyonkezelésben való közreműködésre. Az egyházfi feladatait, valamint tisztségének időtartamát a presbitérium állapítja meg, és tevékenységét ellenőrzi. Az egyházfi a gyülekezet előtt esküt tesz.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum