BIHARI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE PRESBITERI SZÖVETSÉGE

A KÁLVINI ÖRÖKSÉG A XXI. SZÁZADI PRESBITER SZÁMÁRA

          A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetsége 2009. augusztus 28-30 között tartotta az V. Partiumi Konferenciáját, amelynek házigazdája az Arad Egyházmegyébe kebelezett Arad-belvárosi egyházközség, valamint a Békési Egyházmegyébe kebelezett Battonya (Magyarország), nem véletlenül, hiszen a két szomszédos Presbiteri Szövetség az eltelt időszakban együttműködési szerződést kötött egymással.

         A háromnapos rendezvény témája „a Kálvini örökség a XXI. századi presbiter számára” volt, és az öt sola (kizárólag) jegyében zajlott,  Sola gratia (kizárólag kegyelemből), Sola fide (kizárólag hit által), Sola scriptura (kizárólag a Szentírás szerint), Solus Christus (kizárólag Krisztus által), Soli Deo gloria (kizárólag Istené a dicsőség). De mi is a jelentésük? Ezek tanítások, hitmegfogalmazások és a protestáns reformáció öt alapvető hitét fogalmazza meg, hiszen az első, a Sola gratia – Egyedül kegyelemből! -  szerint üdvösségünk és örök életünk egyetlen alapja Istennek a Jézus Krisztusban megjelent és megvalósult ingyen kegyelme. Sola fide - Hit által! - vagyis az üdvösség és az  örök élet csak azoké, akik azt hit által elfogadják. Sola scriptura –A Szentírás szerint! - ezen reformatori alapelv szerint  hitünk és életünk zsinórmértéke a Biblia, Isten Igéje. Mindazt, ami “az üdvözítő hitre” és “az Istennek tetsző élet helyes alakítására” vonatkozik, (II.Helvét Hitvallás I/1.)  ebből ismerhetjük meg.  Solus Christus - Krisztus által!- egyedül a mennybement Jézus  Krisztus a mi közbenjárónk Isten és ember között, aki szüntelenül könyörög érettünk mennyei Atyja előtt. Az előző négyből következik a Soli Deo gloria – Egyedül Istené a dicsőség!  - az emberi élet legfőbb értelme és célja, hogy az elnyert üdvjavakért Istent dicsőítsük életünk minden vonatkozásában. A szervezők ezen tanítások és hitmegfogalmazásokra építették fel  az egész konferencia munkáját, Kálvini év lévén nagyon fontosnak tartották megismertetni a presbiterekkel a kálvini örökséget, hiszen nagy reformátorunk számos hitbéli kincset és tanítást hagyott számunkra, amelyekre alapozódik anyaszentegyházunk, a református egyház.

         A péntek délelőtti órákban nagyszámban érkeztek a küldöttek Nagybányától Temesvárig az Arad-belvárosi templomba, ahol a déli harangszót követően ft. D. Tőkés László püspök, EP képviselő tartotta a nyitó Istentiszteletet és hirdette Isten Igéjét, amelynek témája a Sola gratia – Egyedül kegyelemből!-  az Apostolok cselekedetei 5: 29 alapján : “Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.”

         A reánk maradt, örökség Kálvin életében, munkásságában, tanításában rejlik. „…Tanításának a vezérgondolata a kegyelem, hiszen az uralkodók is isteni kegyelemből viselik a koronát, ezért mindenekelőtt Istennek kell megfelelnünk. Kálvin példája, hogy lelkiismeretesen éljünk, bátorságot vegyünk az embert próbáló helyzetekben, s rá merjük bízni magunkat Istenre.” – fogalmazta meg a püspök. A kommunista rezsimben a presbiterek elvesztették becsületüket, hiszen a hatalom őket is beszervezte, besúgókká váltak éppen úgy, mint a papság, ezért a maiak nagyon nehéz helyzetben vannak, nehéz a becsületükön esett csorbát helyreigazítani, de becsülettel, hit által lehetséges, hangzott el Tőkés László beszédében.

         Ezt a gondolatmenetet folytatta köszöntő beszédében Venter Miklós, házigazda, aki arról is beszélt, hogy mennyire fontos a presbiteri tisztség, “...a presbiter az egyház világi vezetőtanácsának tagja, de munkája, ha kellő hittel és odaadással végzi, majdnem olyan fontos, mint a lelkipásztoré”.

         Venter Miklós, az Aradi Presbiteri Szövetség elnöke, szerint ilyen rangos presbiteri találkozónak még nem adott otthont a Maros-parti város, éppen ezért nagy odafigyeléssel és körültekintéssel szervezték meg ezt a konferenciát a szomszédos határontúli testvér egyházmegyével, a Békés Megyei Területi Szervezetével közösen, amelynek a határ túloldali részén Battonya város  református gyülekezete adott otthont.

         Dr. Tóth János, a Magyar Református Presbiteri Szövetség Békés Megyei Területi Szervezetének elnöke aki egyben a rendezvény és a konferencia társszervezője, elmondta, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a határon túli kapcsolatokra, így az érmelléki, és az aradi egyházmegyékkel aláírt együttműködési kapcsolatuk van.

         A konferenciát megtisztelte jelenlétével Bodnár Levente, Arad megyei jogú város alpolgármestere, aki köszöntő beszédében nagyon fontosnak tartotta a konferencia munkálatait az egymás iránti közeledést, testvéri kapcsolatok megerősítését.                 

         A köszöntések ezzel nem értek véget hiszen Seres Géza, az aradi egyházmegye esperese, Baracsi Levente, a házigazda belvárosi egyházközség lelkésze, továbbá László Kálmán, a KREK Presbiteri Szövetségének elnöke is köszöntötte a gyulai, békéscsabai, lökösházi és battonyai testvérgyülekezetek, a Királyhágómelléki és az Erdélyi Református Egyházmegye presbitereit és lelkészeit, akik eljöttek a konferenciára. Jelen volt az Erdélyi Egyházkerület Presbiteri Szövetségének alelnöke, Pályi József is, aki nagy érdeklődést tanusított a konferencia munkálatai iránt.

         A köszöntéseket követően egy nagyon szép zenés összeállítást hallhattunk Venter Andrea – ének, Nagy Judit Noémi – ének, Terékné Megyesi Éva – orgona kíséret és ének, Geréb Miklós – orgona, Ionica Neagu – fuvola, Molnár Adél – orgona kíséret, tolmácsolásában.

         Délután nagyon érdekes előadást hallgathattak meg a jelenlévők Ősz Sándor Előd – Erdélyi Egyházkerület levéltárosának  előadásában, “Kálvin élete és munkássága” címmel.

         Ezt követően az esti áhítat a Sola fide – a hit által – jegyében zajlott, Seres Géza aradi esperes szolgálatával, majd a konferencia résztvevői átutaztak Battonyára, ahol a vacsora után a Mikes Kelemen Gimnázium kollégiumában szállásolták el a küldötteket, ahol a konferencia munkájának ideje alatt teljes ellátásban részesültek.

         A konferencia második napjának munkálatai reggeli áhítattal kezdődtek., a Sola scriptura – A Szentírás szerint! Az Igét Sipos Tas Töhötöm, a békési egyházmegye esperese hirdette a Máté evangéliuma 24,35 verse alapján. “Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.” – szólt a bibliai Ige, amely segítségével egy másik reformátori örökségünk, a Sola Scriptura – Egyedül a Szentírás szerint gondolata hangsúlyozódott ki.

         “…nemcsak azért lehetünk itt  együtt  a már átjárható határon,… mert egy nyelvet beszélünk, hanem azért is mert egy a mi hitünk. Egy a mi hitünk és ez tesz igazán közel lakóvá bennünket….mi reformátusok vagyunk, kálvinisták, ahogyan szokták mondani: “nyakas kálvinisták”. Ez a nyakasság, ez a makacsság tulajdonképpen abból adódik, hogy meg kell határozza a mi életünket és ragaszkodjunk ahhoz, amit Kálvin felismert… nem a bölcsek köve van nálunk, hanem Isten Igéje,… az idő változik, de Isten Igéje, Isten beszéde soha nem változik,…  Isten Igéje az  egyetlen út Istenhez, Isten megismeréséhez,…Isten Igéje megváltó erő…”- hangzott el  az igehirdetőtől.

         Lazításképpen egy zenés összeállítást hallgathatott meg a jelenlévő küldöttség, Venter Andrea, Nagy Noémi Judit, Terékné Megyesi Éva és Geréb Miklós közreműködésében. Őket dr. Tóth János a Békés Területi Szervezetének elnöke köszöntötte ismét, immár odahaza  a konferencián résztvevőket, hiszen ők az V. Partiumi konferencia társszervezői, így illőnek találta, hogy ismét szóljon az egybegyültekhez, egyúttal meghívót nyújtott át a szeptember 19-i,  Békéscsabán megrendezésre kerülő a Magyar Református Presbiteri Szövetség Békés megyei Területi Szervezete konferenciájára, amelynek a témája Kálvin időszerűsége – különös tekintettel Jézus Krisztus hármas tisztére, az előadó dr. Ph.D Békefy Lajos református teológus, a Presbiter című lap felelős szerkesztője.      

         Közben megérkezett Karsai József, Battonya városának polgármestere, aki sürgős teenedői miatt röviden köszöntötte a konferencián résztvevőket, és örömét fejezte ki, hogy Battonya adhatott otthont ennek a nagy kiemelkedő jelentőségű rendezvénynek, „...nem emlékszem, hogy Battonyán ilyen összejövetel lett volna, én nagyon örülök, és megtiszteltetésnek érzem, hogy ilyen határon átnyúló  egyházi rendezvény létre tudott jönni itt Battonyán...” – mondta a polgármester.

         A köszöntéseket követően megkezdődtek a program szerinti előadások. Elsőként Buzogány Dezső, kolozsvári teológiai profeszor előadása hangzott el “Kálvin hatása az erdélyi reformációra. Presbitériumok, az egyházkormányzat, a református Istentiszteleti rend kialakulása Erdélyben” címmel.

         Megtudhattuk, hogy maga a reformáció tulajdonképpen nem hitújítás, a reformáció nem más mint igehirdetés, Sola Scriptura. Ami a Presbitérium létezését illeti Erdélyben, papíron ugyan létezett Béza Tódor által, aki egyik kedvenc tanítványa volt Kálvinnak, 1562-64- ben megpróbálta létre hozni, de sikertelenül, papíron volt de a valóságban nem működött. Amíg Németalföldön, Svájcban egészében működött a Presbitérium, mivel ott teljes jogú polgárok közül lettek megválasztva a presbiterek, akik intézték az egyház dolgait,  addig Erdélyben és a Tiszántúlon rendi társadalom alapján és ehhez viszonyítva, a közösségekhez igazodva hozták létre a presbitériumokat, vagyis az a presbitérium, ami Genfben működött nálunk nem. Az első Magyar református alaptörvénykönyvet 1646-ban a Szatmárnémeti Nemzeti Zsinat ülésén készítették el. 1690-től, amikor megszűnik az erdélyi fejedelemség és elkezdődik a Habsburgok  uralkodása, a református egyháznak mindent meg kellett tennie annak érdekében, hogy továbbra is élvezhesse a rendi társadalom támogatását, mivel ezt a helyzetet kihasználva a római katólikus egyház mindent megtett annak érdekében, hogy visszaszerezhesse elvesztett vagyonát és gyülekezetét.

         1722-ben az egyházközségekben létrehozzák a gondnoki rendet, majd ezt követően alakul meg a ma is létező egyházi szerkezet. Mivel ebben az időszakban a gyülekezetek tagjai nagyon szegényen éltek és a terményeikkel nem fizethettek adót, bankok és hitelszövetkezetek nem voltak még Erdélyben, a református egyház kálvini mintára átalakúl hitelszövetkezeté, hogy segíthesse tagjait, az egyszerű földműveseket, és ebben a presbitériumnak nagy és jelentős  szerepe volt.

         Az érdekes előadást mindenki nagy figyelemmel követte, hiszen olyan dolgokat hallhattunk a professor úrtól, amelyekkel nem találkozunk a mindennapi életben.

         A megbeszélést és szünetet követően dr. Bustya Dezső nyugalmazott főjegyzőtől hallgathatták meg a jelenlévők a „Kálvin tanítása az egyházfegyelemről és az egyházkormányzásról” címmel  ugyancsak érdekes előadást.

         Az előadásban az egyházfegyelmet és egyházkormányzást az előadó két szemszögből taglalta elsőként, hogy milyen volt az  Ószövetségben, majd azt követően az Újszövetségben.

         Az Ószövetségben Isten  szuverén úrként választ magának akár egyént, akár népet, sajátos feladatra. Akiket e szent elhatározása szerint magának el- és kiválaszt, azokra nézve külön rendtartást ad. Nevezetesen, “…az Ótestamentum idején nem volt külön egyházi fegyelmezés és polgári törvénykezés; a kettő egybefonódott. Másrészt az ószövetségi fegyelmezés inkább az elkövetett cselekedetre, az újé pedig az indulatra néz. Harmadszor: az ószövetségi fegyelmezésben a bűnbánat és megtérés a kegyelem reménységében történik, míg az újszövetségi fegyelemben ennek a kegyelemnek a megjelenéséről már biztos kezességünk van. Következésképpen a bűnbocsánat és a bűnös visszafogadása az Ószövetségben nem érvényesül annyira, mint az újban, ahol nem egy egyéneiben engedetlen nép rendben tartására, hanem a gonosznak Isten gyülekezetéből való kiirtására irányult a fegyelmezés.” – hallhattuk az előadótól.

         A fegyelmezés végső soron Isten munkája a gyülekezetben, és a bűn nemcsak a fegyelmezés alatt állón, hanem az egyházon magán is ott van.

         Kálvin kiindulópontja az a felismerés, hogy tulajdonképpen Istennek magának kell vezetni és uralkodni az egyházban. De mivel Isten látható, érzékelhető módon nincs jelen közöttünk, a maga helyetteseként embereket használ fel. Nem úgy azonban, hogy azoknak átadja a maga jogait és tiszteletét, hanem csak úgy, hogy azok szájával Ő maga végezze a munkáját. Ezek a szolgák, Pál apostol felsorolása szerint apostolok, próféták, evangélisták, pásztorok és tanítók, de  ezek közül, mondja Kálvin, csak az utóbbi kettő tölt be rendes tisztséget az egyházban – tudhattuk meg Bustya Dezső nyugalmazott lelkipásztortól.

         Az ebéd szünetet követően következett az Erdélyi Egyházkerület generális direktora, Ötvös József  előadása “A kálvini tanítás alapelvei az igehirdetésről, a sákrámentumokról és a szeretetszolgálatról” címmel.

         Kálvin lassan és tagoltan beszélt, prédikált vasárnaponként két alkalommal körülbelül ötven percet minden alaklommal. Kálvin nem volt ugyan felszentelt pap, de nagyon nagy igehirdető aki 25 - 30 évig naponként hirdette az Igét.

         Csak a Szentírásból prédikált, az Újszövetségéből és a Zsoltárokból vasárnaponként, hétköznaponként viszont az Ószövetségből. Kérlelhetetlenül  Biblia centrikus volt, a Bibliát versről versre magyarázta, ahol abba hagyta, mindig onnan folytatta, Kálvin körülbelül négyezer prédikációt mondott el amiből kétezerötszáz körülit jegyeztek le.

         Kálvin az egyház tekintélye fölé emelte a Szentírás szentségét.

         Mi a sákramentum? A sákramentum szó azt jelenti, hogy szent dolog. Két sákramentumunk  van: a keresztség és az úrvacsora.

         A sákramentumok látható szent jegyek és pecsétek, amelyeket Isten azért szerzett, hogy az azokkal való élés által az evangélium ígéretét velünk annál inkább megértesse és megpecsételje; azt az ígéretét, hogy ő Krisztus keresztfán való egyetlenegy áldozatáért kegyelemből a Benne hívőnek bűnbocsánatot és örökéletet ajándékoz. (Heidelbergi Káté 66.k.). Arra valók tehát a sákramentumok, hogy hitünket Krisztusnak a keresztfán történt áldozatára mint üdvösségünk egyedüli alapjára irányozzák. (Heidelbergi Káté 67. k.). 

         A keresztség nem más, mint szövetség Istennel. Isten kezdeményezi ezt a szövetséget, és biztosak lehetünk abban, hogy Ő mindvégig hűséges marad hozzánk! A keresztség annak a jele, hogy Istenhez tartozunk. Maga a vízzel megöntés azt szimbolizálja, hogy Jézus Krisztus vére megtisztít minket a bűneinktől: ez az "újjászületés fürdője".

         Kálvin Genfi Kátéja szerint: „Az úrvacsorában két dolog egymás mellett van, nevezetesen a kenyér és a bor, amit szemeinkkel láthatunk, kezünkkel tapinthatunk és ízlelésünkkel érzékelhetünk, s így lelkünk Krisztussal mintegy belső eledellel táplálkozhat”. Ez egyúttal biztosít is minket jövőbeli testi feltámadásunkról.

         Kálvin nagyon érzékeny ember volt, de mikor felment a szószékre prédikálni, akkor nagyon bátor, igaz, hogy bátortalan, de jószívű embernek ismertük meg, volt olyan időszak, amikor 15 francia menekült húzta meg magát a házában. Végig franciának vallotta magát még Svájcban is. Diakóniai lelkületű ember volt.

         A szünetet követően Torró Tibor temesvári akadémikus “A reformáció genfi emlékművének erdélyi vonatkozásairól az atomfizikus szemszögéből”,  tartott előadást, amelyből megtudhattuk, hogy Kálvin János és az atomfizika közötti összefüggést elsőnek Illyés Gyula fogalmazta meg, amelyet egy versben írt le A reformáció genfi emlékműve előtt címmel, amelyet dr. Rimainé Raczkó Zsuzsanna olvasott fel.

         A közel száz méter hosszú emlékfal közepén Farel Vilmos, Kálvin János, Béza Tódor és Knox János szobra áll, a három nagy, Genfben is szolgált reformátor a Szentírást, Béza pedig a genfi Akadémia rendtartását tartja a kezében. Az emlékfal előtt kőlapokkal fedett díszmedence húzódik, a főalakok előtt a kőlapokat a genfi, berni és a skót címer díszíti. ( Béza Tódorról elfelejtkeztek?). A sétány nyugati oldalán egy kőpiedesztálon Luther, a keleti részen pedig Zwingli neve emlékeztet a két nagy reformátorra. Érdekes dombormű mutatja azt a jelenetet, amikor 1534-ben Viret lelkész Genfben, a reformáció szellemében megkereszteli az első kisdedet. A domborművön Bern küldöttei is láthatók, akik Genfbe jöttek és meggyőződtek arról, hogy hitük azonos a genfiekével, és ennek alapján létrehozták a két város szövetségét.

         Ott láthatjuk még Coligny Gáspár admirális, francia hugenottavezér szobrát, a reformáció mártírjára emlékeztet, Hallgatag Vilmos orániai herceg (1533-1584) szobrát, aki a holland reformátusok harcát vezette a spanyolok ellen, Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem, Williams Roger szobra azt az Amerikába kivándorolt (1636) puritán keresztyént ábrázolja, aki megalapította a Rhode Island-i gyarmatot, ahol az Újvilágban először iktatták törvénybe a teljes vallásszabadságot, Cromwell Olivérnek (1559-1658), az angol puritánok vezérének a szobra mellett egy domborművön látható az a jelenet, amikor 1688-ban II. Jakab leányának, Máriának a férjét, a holland református Orániai Vilmost megválasztják angol és skót királynak és a parlament tagjaival való találkozáskor a királyi pár ünnepélyesen megerősíti a vallásszabadságot. A falba vésett szöveg ezt az eseményt idézi emlékezetünkbe.

          A monumentális emlékfal keleti szélén csodálhatjuk meg Bocskai Istvánnak, amint a francia nyelvű felirat hirdeti: a „győztes erdélyi fejedelem”-nek a szobrát. A felirat az 1606-os bécsi békére utal, amelynek révén az erdélyi fejedelem a királyi Magyarországon is be akarta vezetni az Erdélyben már fél évszázaddal korábban törvénybe iktatott vallásszabadságot. A dombormű Bocskait a kassai országgyűlésen ábrázolja, amint előterjeszti a bécsi békekötés pontjait.

     Kálvin és az atomfizika között az is az összefüggés, hogy itt, Genfben található a világ legnagyobb atommag kutató központja, az atommag gyorsító 27 km hosszú és száz méterre van a föld alatt, tudtuk meg az érdekes előadásból.

        Az esti áhítat elkezdése előtt és a felgyülemlett fáradtság oldásaképpen meghallgathattuk a nagyvárad-ősi gyülekezet egyik tagjának citera játékát. Barabás Mihály citera előadásában jelen voltak a zsoltárak, dícséretek, de a himnuszok is.

       A szombat esti áhítat a Solus Christus – Krisztus által jegyében zajlott, amelyet az alig két hete Battonyára kihelyezett Mohácsy Nikoletta lelkipásztor asszony tartott. Alapigéjét a János 14: 1-11 terjedő verseből vette, megtudhattuk, hogy Jézus Krisztus az énekben és az Igében mutatja számunkra a helyes utat, Őt követve és útmutatásait betartva örök üdvösséget nyerhetünk általa, hangzott el az igemagyarázatban.

         Ezt követően a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium kollégiumában fogyaszthattak a jelenlévők egy nagyon finom vacsorát, majd éjfélig tartó beszélgetések folytak az elmúlt nap előadásainak témáiról, illetve barátkozások, ismerkedések, kapcsolatok kialakítása jellemezte a késő esti órákat.

         Vasárnap már a kora reggeli órákban az ott maradtak többsége város látogatásra indult, hiszen a reggeli 9-10 óra között volt. Sokan hozzá vannak szokva a korai keléshez, ezért ez egy jó alkalom volt, hogy megismerkedhessünk azzal a várossal, amely otthont adott két napon keresztül a konferencia munkálatainak.

         Egy sok zöldövezettel és parkkal kialakított települést ismerhettünk meg, ahol a tisztaság dominált, még véletlenül sem láthattunk eldobott csomagoló papírt. Ami pedig meglepő volt az az emberek barátságos fogadtatása, ami tapasztalataim szerint nem jellemző a magyarországi lakosság zömére, de talán annak is tulajdonítható, hogy nagyon jó megértésban élnek itt magyarok, németek, szlovákok, cigányok, románok és szerbek, így nemcsak a nemzeti, de a felekezeti hovatartozás is nagyon színes, de jól és barátságban élnek egymással, tiszteletben tartva egymás szokásait és ünnepeit, tudtuk meg a helybéliektől. Nem tudtam mire vélni azt a sok tornyot, szám szerint nyolcat számoltam meg, amíg felvilágosított egy igen kedves idős bácsi, aki éppen a kedvenc napilapját vásárolta az újságosstandnál. Én is megajándékoztam az éppen nálam lévő Harangszó legutolsó számával.

         A reggeli Istentiszteletet: Soli Deo Gloria – Egyedül  Istené a dicsősség – ft. Csűry István a KREK megbízott püspöke tartotta az aznapi Biliai kalauz szerint, Mózes I. könyve 31: 44-49 terjedő versei alapján

         “Most tehát jer, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az légyen bizonyságul közöttem és közötted. És vőn Jákób egy követ, és felemelé azt emlékoszlopul. És monda Jákób az ő atyjafiainak: Szedjetek köveket! És gyűjtének köveket, és csinálának rakást; és evének ott a rakáson. És nevezé azt Lábán Jegár-Sahaduthának, Jákób pedig nevezé Gálhédnek. És mondja vala Lábán: E rakás bizonyság ma, közöttem és közötted, azért nevezék Gálhédnek. És Miczpának, mivelhogy mondá: Az Úr legyen vigyázó közöttem és te közötted, a mikor egymástól elválunk.”

         Az emberek nyíltan vállalják fel egymás előtt gondjaikat, mert nem szabad beletörődnünk, hogy úgy van jól, ahogy van, megoldást kell találni, mert a megoldás van, létezik csak meg kell találni. Szövetség kötésre van szükség, ebben az egoista világban nagy szükség van a szövetségre, két ember szövetségére, mert az közelebb hoz egymáshoz.

         Az idézett Igében is ez a szövetségkötés Jákób életének egy küzdelmes, olykor megalázott, olykor ravasz tettekre kényszerülő szakaszára tesz szerencsés pontot. Két, minden eszközt megragadni kész ember párharca záródik le az Isten színe előtt kötött szövetséggel, hogy ez a nehéz múlt ne kísértsen többé. Egyedül Istené a dicsőség, mindazok ellenére, hogy látja a sok bűnt, odaáll melléd, és vigyáz reád. Tegyük ezt a dicsőséget közkinccsé. Az igehirdetést követően úrvacsorára került sor, Újkenyér ünnepe lévén, amelyet Mohácsy Nikoletta lelkipásztor – házigazda és ft. Csűry István megbízott püspök szolgáltatott ki.

         Ezt követően került sor a konferencia munkálatainak bezárására, Venter Miklós  és László Kálmán záróbeszédeikben azon reményüket fejezték ki, hogy ez a három nap hasznos és tanulságos volt mindannyiunknak.