BIHARI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE PRESBITERI SZÖVETSÉGE

  Jövel Szentlélek Úr Isten!

Szeretett testvéreim!

   Szeretnék mindenkit egy szép pünkösdi jókívánsággal köszönteni, amellyel Pál apostol így köszönti a  római gyülekezetet: “A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hívésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.”- (Róm 15,13) Bárcsak mindnyájan átéreznénk, de ne csak egy-egy nagyobb ünnep alkalmával, hanem a szürke hétköznapokban is, hogy milyen nagy kiváltság, hogy Isten örök szeretettel szeret bennünket. Ez az örökkévaló szeretet először Jézus Krisztusban lett nyílvánvalóvá, majd pedig az első Pünkösdkor a Szentlélek kiáradásában. Mi történt tulajdonképpen pünkösdkor? Az, hogy Jézus Krisztus tanítványai valami miatt megváltoztak. Mert Jézus tanítványai pünkösd előtt tele voltak félelemmel, bizonytalansággal. Bezárkóztak. Pünkösd után ezek az emberek bátran az emberek közé mentek és a legnagyobb örömhírrel bátorították a csüggedő szíveket. Felelősséget éreztek másokért, valami különös szeretet ébredt a Krisztust maguk közül kitaszító emberek iránt, és lelki békességgel hírdették az evangéliumot, amire mindenkinek szüksége volt.  Feltámadása után negyven napig Jézus még együtt volt tanítványaival, és felkészítette őket a reájuk váró szolgálatra. Jézus mennybemenetele után azonban a tanítványok ottmaradtak  megrémülve, vezető és védelmező nélkül. Egyedülmaradásukban  összegyűltek, imádkoztak, de nagyon féltek, mert könnyen Jézus sorsára juthattak volna bármelyik pillanatban. Elzárkóztak a külvilágtól és vártak. Várták, hogy az az ígéret, amit Jézus mondott nekik, hogyan és mikor teljesedik be. Pünkösd napján, ezek az emberek egyszer csak kinyitották az ajtót, kimentek az emberek közé, akik az ünnepre jöttek fel Jeruzsálembe. Péter bátran és nyíltan beszélni kezdett a sokaságnak a megfeszített és feltámadott Jézusról. Maga, Péter  is csodálkozhatott: hogyan tűnt el a félelme? Hogyan tudott olyan erővel prédikálni, hogy mintegy háromezer ember, komolyan vette, amit hallott? Megkeresztelkedtek, hittek Jézusban. S amikor az ünnep után hazautaztak, ők is továbbmondták másoknak azt a jó hírt, amit hallottak. Az ő beszédükre is sokan hittek, és rövidesen a Földközi tenger térségében létrejöttek kicsi keresztyén közösségek.  Akik hittek az elhangzott jó hírnek, azok mind ugyanazon a változáson mentek át. Ők maguk is utólag ismerték fel, hogy ez a Szentlélek munkája volt. Pontosan beteljesedett, amit Jézus előre ígért nekik, mikor például azt mondta: “Erőt vesztek majd, amikor a Szentlélek eljön reátok, és tanúim lesztek az egész földön.- Vagy amikor azt ígérte tanítványaitól búcsúzva: “Nem hagylak titeket árván, eljövök tihozzátok.- Elküldöm a másik pártfogót, a vigasztaló Szentlelket. Nem tudták a tanítványok, hogyan lesz, mikor következik be, de megjegyezték az ígéreteket, hogy a Szentlélek majd megtanítja őket minden szükségesre. Belülről fogja megváltoztatni és vezetni őket. Újjáteremti azokat, akik kapták ezt az ajándékot. Történik-e ilyen ma is? Minden bizonnyal. Mindnyájan rászorulunk arra, hogy Isten Szentlelke újjáteremtsen, mert a bűn annyira megrontott minket, hogy életünk megújítására van szükségünk nem javítgatására. Ma is hangzik a Jézus keresztjéről szóló igehirdetés a templomokban. Ma is lehet az Úr Jézus Krisztusban hinni, Őt befogadni. Ma is kérdezik sokan: mit cselekedjünk, hogy megváltozzék az életünk? S a Szentlélek ma is hatalmasan újjá tudja formálni az életünket. Ha Jézus Krisztus Úr lesz valakinek az életében és így a Szentlélek beköltözik a szívébe, egészen másként él és készül az örökkévalóságra. Ahogy a következő történetet is szemlélteti.  Egy lelkipásztor meglátogatott egy idős asszonyt a kórházban, aki elmondta, hogy hirtelen súlyosbodott a betegsége. Emberileg, orvosilag nem sok ideje van hátra. A férje elesett még a háborúban, egyedül nevelt fel négy gyereket. “Nem tudnám megmondani, miből taníttattam ki és házasítottam ki őket. De az én Istenem mindenben gondoskodott rólunk. Tudja, ön, hogy amit az Úr Jézus a Szentlélekről tanított, az szó szerint igaz? Mert a Szentlélek adott nekem tanácsot mindig, amikor küszködtem a kamasz fiaimmal. A Szentlélek adott bátorságot, amikor védenem kellett a kis családot. A Szentlélek engedte, hogy minden hajnalban, amikor kinyitottam a Bibliát, valamit megérthettem belőle és a végigkísért egész nap. A Szentlélek adott nekem igazi vigasztalást. Most pedig  boldogan megyek haza az én Megváltómhoz, aki hűséges volt hozzám egész életemben, és helyet készített nekem az atyai házban. De addig is, amíg itt tart, vigasztalom a betegtársakat. Amikor néhány nap múlva újra ment hozzá a lelkész, üres volt az ágya. Az egész kórterem sírt, és sírtak a nővérek. Az egyikük ezt mondta: én nem vagyok hívő, de ez a néni a mennyországból hozott ide valamit közénk. Ezt a munkát akarja elvégezni bennünk Isten Szentlelke ma is, hogy már itt újra közösségbe kerüljünk Istenünkkel. Adja az Úr, hogy Szentlelkének  munkája által megváltoztatott életű emberekként mi is a mennyország egy kicsi darabkáját ragyogtassuk fel gyülekezeteinkben, közösségeinkben.

 Ámen.

Miklós Csaba Péter hegyközcsatári lelkipásztor