1. Presbiter lehet a gyülekezet minden választásra jogosult – férfi vagy nõi – tagja, aki tisztességes és egyházias életet él.
2. A presbitereket a gyülekezet választja az egyházi szabályzatban meghatározott idõre. Minden gyülekezet felelõs tehát presbitereiért, mert megválasztotta õket.
3. Nem választható presbiternek az, aki az istentiszteleteket nem látogatja rendszeresen, aki erkölcstelen életet él, részeges, káromkodó, irigy, haragtartó és önzõ, aki fontosabbnak tartja saját javát, mint a közösségét.
4. A jó presbiter élete tiszta, élettársát megbecsüli, gyermekeit fegyelem alatt tartja. A hit tisztasága felett családjában is õrködik, és rendszeresen olvassa a Bibliát, rendszeresen imádkozik.
5. Az istentiszteleteket családjával együtt szorgalmasan látogatja, az úrvacsorában minden alkalommal részt vesz.
6. Gyülekezete és egyháza javára szívvel és örömmel adakozik. Vezetõivel, lelkészeivel, presbitertársaival szemben testvéri szeretettel és bizalommal viselkedik. Az egyház ügyeit világi hatóságok elõtt úgy védi és szolgálja, mint saját érdekeit. Egyházi törvényeinket ismeri, azokat megtartja.
7. A presbitérium kötelessége felügyelni a gyülekezet hitelére, erkölcsi magaviseletére, gondozni a gyülekezet anyagi és szellemi ügyeit.
8. A presbiter a gyûléseken, az ott folyó tanácskozásokban és munkákban részt vesz. Magát komolyan és higgadtan viseli. Ha a gyûlésen vita vagy személyeskedés merül fel, kötelessége figyelmeztetni a heveskedõket, hogy nem csak saját, hanem Isten közösségének ügyében kell dönteniük. Minden tárgyhoz nyugodtan és legjobb meggyõzõdése szerint szól hozzá. Amit jónak tart,
nyíltan kimondhatja, anélkül, hogy vele bárkit is sértene. Nehéz ügyek tárgyalásától sem gyávaságból, sem kétszínûségbõl el nem marad. Ha a többség mást határozott, mint amit õ helyesnek tart, a többség akarata elõtt meghajol, és annak engedelmeskedik. Ha a határozat meggyõzõdése szerint helytelen vagy éppen káros, a többség határozata ellen akkor sem izgat, hanem törvényes úton keresve igazát, igyekszik maga jóvá tenni a dolgot.
9. A presbiterek a lelkipásztor munkatársai, ezért azt minden munkájában hûségesen támogatniuk kell. A gyülekezet minden egyes tagjáért õk is felelõsek lévén, kötelességük arra igyekezni, hogy a gyülekezetben Isten félelme és tisztelete uralkodjék, s a jó erkölcs otthonos legyen. A lelk ésszel együtt kötelesek: a viszálykodókat békességre inteni, a tehetõseket áldozatkészségre buzdítani, a szûkölködõk és nyomorultak ügyét támogatni, az elhagyottakat felkarolni, a gyengéket erõsíteni, a bûnbeesetteket a jó útra visszatéríteni, a megtérõket gondozni.
10. A presbiter buzdít Isten igéjének olvasására, az igehirdetés hallgatására, s arra, hogy kétségeivel bárki bizalommal keresse fel a lelkipásztort, bízzon annak tanultságában és tapasztalatában, s ajánlásaira hallgasson. A presbiter az õreá bízott személyeket, családokat lelkiismeretesen látogatja, körükben beszélgetéssel és más módon Isten iránt ébreszt tiszteletet. A nyerészkedõ, mért éktelen és szeretetlen tagokat szeretettel megdorgálja, s a jó útra visszavezetni iparkodik.
11. Pénzben, dicsõségben, az emberek háládatosságában való jutalmat a presbiter munkájáért nem kér és nem vár. Erkölcsi jutalma az, hogy részt vehet a gyülekezet, s ezáltal Isten országának építésében.
12. Elméjében a presbiter szüntelenül maga elõtt tartja, hogy õt Isten nem uralkodni, hanem szolgálni hívta, s kéri Istent, legyen segítségül erõtlenségében, tegye õt méltóvá erre a feladatra, hogy egész életében hittel tudjon járni azok elott, akiket Isten reája bízott.
(Svédország)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum